ELŐZŐ RÉSZ:

Arra keltem fel, hogy az egyész házban csend van az éjjeli szekrényemen pedig egy kis cetli.......

-------------------------------------------------------------

12.FEJEZET

VÁRATLAN FORDULATOK

*Kíra szemszöge*



Megfogtam azt a darabka fehér papírt és olvastam magamban:

"Szerelmem sajnos nem maradhattam veled egész reggelig,

Nagyon bánom, de muszáj volt eljönnöm.

Majd beszélünk még. Puszi Szeretlek. "

Hát jó. Gondoltam magamban, majd úgy is felhív vagy valami. Még mindig annyira fáradt voltam, hogy még az ágyból sem tudtam felkelni. Csak a laptopig tudtam elnyúlni. Odatettem az ágyamra és felmentem facebookra meg twitterre, de hát semmi, mint mindig. Minden ki volt halva. De aztán jött egy üzenet. Egy üzenet Erictől. Beszélni akart velem. Azt írta, hogy menjünk el valahova, de én nem akartam. Inkább javasoltam, hogy menjünk el hatosba, mert az úgy sokkal jobb lenne. Hát nehézkesen, de beleegyezett.
A beszélgetés végén elköszöntünk. Lecsuktam a laptopot és valahogy kikászálódtam az ágyból. Odaálltam a szekrény elé, de fogalmam sem volt mit vegyek fel. Aztán egy egyszerű melegítőt kikaptam, hisz az itthonra tökéletes majd átöltözők. Negyedóra szenvedés után lementem a lépcsőn.
A lányok amint észre vettem nagyon fittek voltak, hisz már délben fent voltak.

*Lizi szemszöge*

Korán felkeltem, hogy minden meglegyen. Először Sophie jött le az emeletről és kezdett el segíteni, hogy hamarabb legyen valami ennivaló, mint ahogy szokott. Nagyon belemerültünk, csak úgy jöttek az ötletek, hogy még mit kéne csinálni vagy, hogy hogyan. Végül egy egyszerű előételben, egy könnyed főfogásban és egy lágy desszertbe egyeztünk meg. Olyan hamar elment az idő a gondolkodással és a hozzávalók megkeresésével, hogy már fél 12 volt. Annyit hallottam ekkor az emeletről, hogy valaki zuhog. Gondoltam magamban, hogy biztos Kíra az, mert csak ő van fent és mikor én lejöttem még nagyba aludt. Nem hiszem, hogy egyhamar lefog jönni.

-Na akkor én csinálom a főfogást te pedig a előételt. -osztottam ki a feladatott köztem és Sophie közt.

-Oké, de mi lesz a desszerttel? -kérdezte Sophie.

-Nem tudom, majd eldől. Lehet majd Kírára hagyjuk ő is csináljon már valamit. - viccelődtem.

-Jó na akkor álljunk neki mert nem leszünk készen. -hessegetett Sophie

Minden hozzávaló meg van így el is tudtuk kezdeni.
Nagyon belemerülünk, így nem is veszem észre, hogy már dél van és Kíra a nappaliban ül. Gondolkozik. Nagyon mélyen gondolkozik, ezért inkább nem is piszkálom majd én megcsinálom a desszertet vagy majd Sophie bevállalja úgy is szeret alkotni. Félig-meddig megvagyunk a kajával és Kíra odajön a pulthoz, leül a székre és csak nézz ki a fejéből.

-Mit szeretnél? -kérdezte Sophie

-Mi lesz a kaja? -kapta fel a fejét Kíra

 -Előételnek sajtkrém levest csinálunk. Főételnek Carbonara spagettit gondoltunk. Desszert pedig Joghurtos pohárkrém lesz. -közöltem vele

-Megfelel? -gúnyolódott Sophie

-Megfelel. -grimaszolt Kíra és húzta el a szó végét

*Sophie szemszöge*


Kicsit ki gúnyoltam Kírát, de hát semmi baja nem lett belőle csak egyből elment és ledobta magát a kanapéra. Én pedig folytattam a főzést, hisz már kezdtünk éhesek lenni. Imádok sütni és főzni ezért még a desszert is rám várt szóval igyekeznem kellett, hogy mindennel kész legyek időben. Bár nem olyan nehéz receptek azért oda kell figyelni és még plusz adagokat is kellett csináljak, szóval nem olyan gyorsan lesz kész.
Előkészítettem a hozzávalókat, közben Lizi már kész volt az ő részével.
Neki álltam a desszertnek.

-Kíra ugye szeretnél segíteni? -fordultam a nappali felé és néztem Kírát.

-Igen megyek már. -nehézkesen felállt és odajött mellém.

-Kíra légyszíves csináld meg az előételt amíg én a desszertet csinálom. -mondtam és a kezébe nyomtam egy fazekat.

Körülbelül olyan fél óra alatt minden meglett. A fiúk pedig negyed óra múlva oda találtak hozzánk. Fél 1-kor neki is álltunk enni. Mindenki megdicsérte az én és Lizi által készített ételt. Mivel Kíra nem csinált semmit csak feküdt egész nap a kanapén, ezért ő fogja letakarítani az asztalt és ő mosogat, de az a szerencséje, hogy van mosogatógép és csak egy kicsit kell mosogatnia.

-Mikorra terveztétek amúgy a mozizást? -hozza fel a témát Lizi

-Olyan öt óra környékén gondoltuk, hogy menjünk el. Miért? -kérdezett vissza Eric

-Csak kérdeztem, hogy körülbelül mikorra legyünk készek. -mosolyodott el Lizi

Kíra végzett a mosogatással és felrohant a szobájába. Én és Lizi lenn maradtunk a másik két fiúval, mivel Eric felrohant Kírához. Egy fél óra múlva Lizi és Austin is félre vonult, csak én és Josh maradtunk a nappaliban. Tekintetünk összeragad, egy apró pislogás sem történik, míg közelebb nem húzódunk egymáshoz. Átkarolom Josh nyakát, ő pedig a derekamon pihenteti férfias, erős kezeit. Újra csak azokat a gyönyörű, zöld, csillogó, kiskutya szemeken akadt meg a tekintetem, csak fürkészem nyugodt, pislogás nélküli tekintetét. Vajon mire gondol? Vajon mitől csillognak ennyire szemei?
Elmélkedésem közepén Josh nem bírja tovább szorosan magához húz.
Lágy ajkai táncra kélnek az enyémekkel, közben jobb kezével arcomat simogatja, én pedig rátettem kezemet az ő kezére. Nem bírjuk már az ülő helyzetet és eldőlünk a kanapén a nagy, vad csókcsata közepén. Én kerültem alulra. Nem bírjuk, hogy ne ízlelhessük egymás puha ajkát. Derekánál pihenő kezem most áttért a farmerén lévő  hátsózsebbe. Hosszas csókunk után már csak egy-két rövid érzéki érintés volt ajkaink közt. Josh áttért a nyakamra, majd a kulcscsontomhoz, onnan pedig a szegcsontom közepéig, majd pedig vissza a kulcscsontomhoz, fel a nyakamhoz utána arcom jobb oldalára tért ki egészen az orrom hegyéig, majd pedig a homlokomnál fejezte be. Utána rövid mégis érzéki csókokkal kényeztetett, csak arra lettünk egyszer csak figyelmesek, hogy Kíra viharzik le a lépcsőn és egyből ki az ajtón.


*Ebéd után* *Kiara szobájában* Kiara szemszöge*

Ebéd után egyből feljöttem a szobámba nem éreztem magamat jól, Eric egyből utánam jött, de én gyorsan berohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót majd a hátammal neki támaszkodtam és lecsúsztam egészen a földig. Eric dörömböl az ajtón, de én nem engedem be.

-Kíra nem tudom megint mi bajod van, de biztos megtudjuk beszélni. Kérlek nyisd ki az ajtót. -kérlelt, de én nem válaszoltam. Nehezen feltápászkodok és keresek egy ollót majd egy kézi hegyezőt. Az ollót azonnal megtalálom a kis táskában, de a hegyezőt már nem ilyen egyszerű megtalálni, de biztos, hogy itt van valahol csak megint valaki nagyon elrakta. Végül meg is találom egy táska legmélyén. Újra a földre zuhanok csak most a tárgyakkal a kezemben. A hegyezőt leteszem a földre majd az ollóval kicsavarozóm a penge részét.
A műanyag részt csak neki dobom a falnak. A penge ott pihen a földön, félek bármit is tenni, de ha most már  idáig eljutottam akkor nem hátrálok meg.

Feltápászkodok és a fürdőkád szélére leülök. A penge most már a tenyeremben pihen melyet nem merek összeszorítani. Félek a fájdalomtól, de érezni is akarom. Eric úgy tűnik már nincs a szobában. Legalább is az ajtónál nincs. Összezavarodtam fogalmam sincs mit tegyek. Gyorsan kerestem egy papírt és egy tollat. Pár fontos mondatot írtam csak le melyre még lehet a lányoknak szükségük lesz.
De, hogy még se legyen olyan egyszerű és csak a legmegfelelőbb időben találják meg elrejtem.




Bele nézek a tükörbe és csak egy elveszett senkit látok. Aki semmi nem viszi és nem is fogja vinni az életben.
Akinek elege van a világból és nem lát már értelmet semmiben és senkiben.

Felállok majd újabb vágást ejtek alkaromon, hogy érezzem a fájdalmat.
Pár csepp vér találkozik csak a kád felszínével. Összesen 20 vágást ejtettem bal karomon. Nem látok értelmet benne, hogy pontosan miért is tettem csak utoljára érezni akartam amit eddig nem. Gyorsan bekötözöm majd az ajtóhoz állok homlokomat neki támasztom és lassan kinyitom a zárat.
Kilépek a fürdőből és az ágyamon ülve szembe találom magamat Ericel,

aki egyből észre veszi kezemen a kötést és gyorsan közeledni kezd felém. Én csak védekezés és eltaszításképp kinyújtottam jobb karom és hátrálni kezdtem. De ő annyira gyors volt, hogy megragadott és mélyen szemembe nézett. Láttam tekintetébe a félelmet, az aggódást, hogy fogalma sincs mit miért teszek. Próbál erősnek tűnni, de látom rajta, hogy már csak pár pislogás és legördül domború arcáról az első könnycsepp. Arca közeledni kezd és szorító fogása lazább lesz. Ekkor nem bírtam tovább egy pillanat alatt elfutottam és egyből a lépcsőt támadtam meg annyira menekültem, hogy majd nem a lépcsőről is leestem. Sajnos Sophieékat megzavartam, bár reménykedem, hogy se a kötést, se a könnyeimet nem vették észre.
Az udvaron Liziék voltak, de gyorsan eltakartam arcom a sértetlen kezemmel és a garázs felé vettem az irányt,ahogy észre vettem Lizi tekintette meglepett volt, de valahogy nem is csodálom, hisz nem érthetik, hogy miért is lehetek is most ilyen. Beszállok az autómba és gondolkodás nélkül elindulok, szerencsére senki nem ért el a garázsig ameddig én ki nem hajtok az utcából.
Egy csendes helyre veszem az irányt, melyet még Ericel fedeztünk fel. Pár emléket tartalmaz ez a hely, de ezek az emlékek felejthetetlenek számomra csak itt lelek mostanában megnyugvást.

 *Otthon* Eric szemszöge*

Olyan gyorsan szökött meg karjaim közül, hogy észre sem vettem. Gyorsan én is leszaladtam a lépcsőn.

-Kíra? -lihegek és meredt szemmel kérdezem Sophiet .

-Kirohant az ajtón. Miért? Mi történt? Eric mond már. -mutatott az ajtóra Sophie az első mondat után utána pedig rám kiabált ő is elkezdett félni az arckifejezésem miatt.

-Mindent elmondok csak gyertek. -futok ki az ajtón és meglátom Austint és Lizit. Lizi tekintetében meglepettséget láttam ezek szerint Kíra valamerre mehetett és Lizi biztos látott valamit.

-Lizi merre ment Kíra? -fogtam meg két vállát, de nem tudtam szemébe nézni így csak a földet kémleltem.

-A garázsba. -nyögte ki.

Rohantam ahogy csak tudtam  és mikor odaértem észre vettem, hogy az egyik autó hiányzik. Egyből tudtam, hogy Kíra vitte el.


*Lizi szemszöge*

-Eric most már igazán elmondhatnád mi folyik itt. -mondta Sophie mikor mind a négyen odaértünk a garázshoz.

-Őszinte leszek veletek. Fogalmam sincs. Kíra valami miatt mostanában furcsán viselkedik velem. Még amikor Jasonnel szakított, én írásban vigasztaltam és egyik nap találtunk egy nyugodt eldugott helyen egy kis faházat. Ott történt néhány dolog azóta ilyen velem, de nem tudom, hogy pontosan miért. Amikor pedig felmentünk az emeletre ő bezárkózott, de fogalmam sincs mit csinált nem néztem meg csak a bekötözött kezét vettem észre amikor kijött a fürdőből és utána pedig lefutott és elvitt egy kocsit amint látjátok. Van egy gondolatom, hogy hova mehetett és nagy is a valószínűsége, de előbb jó lenne ha megnéznénk mit is csinálhatott odafent. Hadd legyen egy kicsit egyedül ha már nem tudom, hogy miért is ilyen. -már nem bírta tovább könnyei kiszabadultak.

-Rendben most mindenki nyugodjon meg és akkor most Sophie felmegy Kíra fürdőjébe és megnézi mit is csinálhatott. Most sajnálom, de Austin és Josh, de muszáj menetek mert nekünk kell elintéznünk. Eric pedig megmutatja azt a helyet ahova szerinte Kíra mehetett. -osztottam ki a feladatokat. Egy szempillantás alatt Sophie visszajött és egy hegyezőt hozott vissza szét szedve és a penge véres volt. Ez csak egyet jelentet, hogy azért volt bekötve a keze mert vagdosta magát.

-Jól van Eric akkor most beszállunk a kocsiba és oda viszel minket arra a helyre. -sétáltam a fehér bmw felé.

Az út közben egyfolytában csak a tájat figyeltem,de mindenhol csak fákat láttam, rengeteg fát. El sem hiszem, hogy itt bármi lenne, de mondjuk igaza volt Ericnek tényleg egy magányos és eldugott helyen van. Most már csak az a kérdés, hogy Kíra itt van e és még az is kérdés, hogy ketten itt mit csináltak? Síri csend van a kocsiban és mindenki csak bámul ki a fejéből. Végül pedig megérkezünk. Kíra kocsija itt áll, ez már egy jó jel. Gyorsan leparkolunk és azonnal kiszállunk. Rohanunk Ericet követve egy aranyos faházikó fele. Az ajtó zárva. Az ablakon be lesve rengeteg tablettát, injekciós tűt láttam egy asztalon, majd megpillantok egy lábfejet. Megrémülök, fogalmam sincs mi tévő legyek, de ebben a percben Eric gyorsan idejön egy balta nyéllel és kitöri az ablakot. Eltávolítja a maradék szilánkot az ablak keretről és bemászik. Gyorsan kinyitja nekünk az ajtót és oda rohan Kírához. Szerencsére lélegzik, de kis levegőket vesz és nagyon keveset. Sokkos állapotban van. Muszáj lesz bevinnünk a kórházba. Eric felemeli és egészen a  kocsiig viszi. Én,Kíra és Eric a fehér bmw-vel visszük be a kórházba és követ minket Sophie Kíra autójával.
Szerencsére gyorsan beérünk és mivel látják a nővérek, hogy nincs valami jó állapotban egyből lefektetik az egyik ágyra. Megvizsgálják addig nekünk kint kell várnunk. Nagyon nyugtalanok vagyunk mi is történhet. Majd kijön a szobából az egyik ápoló.

-Egy ember bemehet hozzá. -néz ránk.

-Én bemegyek hozzá.-állok fel.

Nagyon szörnyű volt így látni nem is értem miért tette. Rémes, hogy infúzión van és még lélegeztető gép is kell neki. Leülök az ágy melletti székre és megfogom a kezét.

 Majd hallok egy sípoló hangot és ránéztem a monitorra.

-ORVOST! -ordítottam ahogy csak a torkomon kifért.
Azonnal kiküldtek és becsukták az ajtót, tudtuk, hogy küzdenek az életéért, de nincs sok reményünk.

Egy óra múlva kijön mindenki csak egy ápoló nő marad bent a szobában, de végül ő is kijön és megáll előttünk.

-A barátnőjük most már túl van a kritikus állapoton, de muszáj egy jó ideig bent tartanunk. -magyarázott nekünk.

-Értettük. -válaszoltunk üveges tekintettel.

-Ugye bár ön lenne az édesapa? -fordult Eric felé.

-Ezt mégis, hogy érti? -lepődtünk meg.

-Nagyon sajnálom, de a barátnőjük elvetélt. -mondta meglepetten

-Terhes volt? -roppan össze Eric

Szóhoz sem jutunk mi miért nem tudunk róla? Ez, hogy lehet? Ki az apa? Eric? Vagy talán Jason?....

ELŐZŐ RÉSZ:

Hajnalokig fent voltunk, de egy idő után már senki sem bírta. Aztán hajnalba megszólal a telefon........

----------------------------------------------------------------------

11.FEJEZET

AJÁNDÉKOK ÉS AZ ÚJ SULIS BÁL

*Kira szemszöge*

......nagyon megijedtünk. Hallottuk, hogy csörög a telefon, de sehol se találtuk.

Végül nagy keresés után megtaláltuk az összes telefont. Megnézzük. Ericnek és nekem vol egy nem fogadott hívásunk.

-Nah Kira ki volt az? -kérdezte Eric

-Egyet találgathattok. -közölte

-Akkor már ne is mond tovább. -mondja Josh

-De mond már el mert én nem érteem. -szőkéskedett Austin

-Jason te. -mondta neki Sophie

-Igen az. -mondtam.

-Nah és nálad ki volt? -tereltem a szót

-Őőőő..háát....Anyám...-pirult el

Mi csak röhögni tudtunk, hogy komolyan az anyja keresi hajnalok, hajnalán. De amúgy nem hazudott.
 Meg is mutatta mindenkinek a telot nagy szégyenében.

Nagy nehezen, de mindenki vissza tudott aludni csak, hogy most meg valamelyik hülyegyereknek az ébresztője szólt. Nagyon őrültünk neki. Ez most amúgy Austin telefonja volt.

-Mi a faszér van bekapcsolva reggel hajnali fél 6-ra az a retkes ébresztő? -szidta Sophie Austint

-1 Nem faszér, hanem mert majd mennem kell a motoromért. 2. Nem retkes mert szép tiszta amint látod. -okoskodott a szőke

-Na jó inentől én már nem tudok vissza aludni. -közölte velünk a 2 fiú

-De ugye itt akarsz velem maradni Josh? -kérdezte nagy szemekkel Sophie

-Igen, csak miattad itt maradok sehova nem megyek. -mondta Josh majd lesmárolta Sophiet

-És te mikor is tervezted, hogy mész a motorért? -érdeklődőt Lizi

-Hááát..olyan 7 körül gondolkodtam, de csak úgy, hogy te is jössz. -vigyorgott Austin

-És kimondta, hogy én 7-kor felkelek? Akkor én még nyomom az ágyat nagyba. -mondta Lizi

-Úúúú...vigyázz kicsim mit mondasz. -harapta meg a szája szélét Austin

-Na jól van ilyet se mondok többet. -jelentette ki

-Oké mi kimentünk a teraszra. -mondta Eric és magával húzott és hozta magával a nagy takarót

*Eric szemszöge*

 Kihúztam Kirát és a szokákok kényelmes helyre mentünk.:





Leültünk, betakaróztunk. Mivel csak egy nagy takarót vittem ki, ezért Kira hozzám bújt.

Köztudott, hogy én már nagyon rég óta bele vagyok zúgva Kirába, csak fogalmam sincs, hogy hogyan is mondjam/mutassam ki neki. Meg persze mikor egyszer összejött volna akkor az a Jason gyerek rontott el mindent. Ha ő nem lett volna, Kira soha nem törik össze és soha nem lett volna boldogtalan.

-Kira muszáj mondanom valamit. - súgtam a fülébe, de nem hallotta.

Szegény fáradt volt és sok volt a sterssz a napfolyamán és most itt alszik a mellkasomon.

Mintha egy álmom valósult volna meg, csak még annyi volt a bökkenő, hogy ő nem tudja mit is érzek.

Elaludni már nem tudtam így csak őt figyeltem, hogy semmi meg ne zavarja álmát.

Gondolkoztam. Kira a  romantikáért van oda és most már tudom is, hogy hogyan mondjam meg neki mit is érzek.

*Austin szemszöge*

Ericék kimentek a teraszra, én meg felráncigáltam Lizit a szobájába, hogy kettesben legyünk. Nagy nehezen, de sikerült.

-Mért kell ilyen korán menned? -nyavajgott Lizi egérke

-Mert legalább akkor a rendőr se vesz észre. -mondtamm

-Oké. -mondta Lizi majd hátat fordított nekem és aludni próbált

-De ugye eljössz velem? -hajoltam föle és súgva kérdeztem

-Igen. -nyüglödött.

Nem bírtam elenállni Lizinek, muszáj volt csokólgatnom szép sejmes puha nyakát. Kicsit piros is lett. De remélem nem veszi észre egyhamar. 

Álomba zuhantunk egy idő után. Nagyon jót álmodtam hisz Lizi melletem volt, csak az a fránya ébresztő óra vetett véget eme szép álomnak.

Gyorsan felöltöztem, Lizit még hagytam mert tudom milyen nyűgös tud reggelente lenni.

Bár csodák csodájára, mikor vissza jöttem a háló szobába  már felöltözve várt.

 

 

-Indulhatunk? -kérdezi

 

 

-Persze. -felelem

 

 





Megfogom a kezét és ajka sarkára adok egy lágy puszit, majd elindulunk ki a garázsba, mert azért még se gyalog megyünk még egy kisebb táv esetén se.

Bemegyünk a garázsba és beülünk a szép bmw-be én vezetek Lizi pedig az anyós ülésen.

Negyed óra múlva pedig ott is voltunk egy műhelynél, ahol a motorom volt.  

 

 Egy gyönyörű kék Yamaha YZ 250F -es verseny képes cross motor.
Nem volt olcsó mulatság mikor belekezdtem, de úgy látszik, hogy megérte.

-Na kicsim, hogy tetszik? -érdeklődöm

-Nekem nagyon tetszik. -jelenti ki és mosolyogva rám néz csillogó szemekkel.

-Oké, akkor elvinném. -mondom az úrnak.

 

-Rendben, írjon alá e1-2 papírt, hogy átvette és már viheti is. -közölte velem a szerelő

 

Bementem az irodába és aláírtam azokat a papírokat. Lizi egész végig mellettem volt.

 

 

-Drága, most már menünk kéne tudod, hogy vissza kéne érni hisz ma is lesz egy bál. -aggódalmaskodott Lizi

 

 

-Mikor is lesz a bál? -kérdeztem tőle és grimaszokat vágtam mert tudtam, hogy ki nem állhatja

 

 

-Este 5-kor de még sütiket is akarunk csinálni a ruhákat is előkéne készíteni, fodrász, sminkes. -sorolta

 

 

-Jó, jó még csak reggel 9 van. Nyugodj meg, még bőven van idő. -próbáltam csitítani

 

 

-Biztos? De ha nem leszünk kész időben akkor te leszel a hibás ugye tudod? -fenyegetőzött és bökdösött

 

 

-Oké, oké megértettem. -fújtam fel magam szabályossan, mint egy gömbhal

 

 

Vissza mentünk a műhelybe és kitóltam a motort. Volt egy üres pálya amin szabadon lehetett menni és én kaptam az alkalmon és elindultam. Remekül ment a motor, egyszerűen fantaztikus volt.

De sajnos nem élvezhettem sokáig, mert Lizi már menni akart, de megegyeztünk, hogy ő kocsival megy én pedig motorral. Kicsit versenyeztünk is az út közben. Az volt a jó, hogy én nyertem, ez miatt egy kicsit még durcázott is Lizi, de tudom, hogy nagyon szeret.

Fél 11-kor haza is értünk. Eric és Kira még mindig a teraszon voltak, de most már nem aludtak.

Sophie és Josh pedig még mindgi fetrengtek az ágyon.

 

 

-Na látod, hogy ők sem sietnek. -színészkedve felháborodtam

 

-Jól van na. -durcizott be Lizi

 

 

Mindenki felpattant és bejött a konyhába.

 

 

-Elkezdjük a sütiket? -kérdezte Kira

 

-Persze lássunk neki. -mondta Sophie

 

-Fiúk ti meg menjetek haza és foglaljátok el magatokat és majd háromnegyed 5-re gyertek értünk. -utasított minket a három lány

 

-Rendben akkor mi megyünk is. -köszönünk el a lányoktól.

 

Lizi odajön hozzám megölel és hosszas csókjával búcsúztat. Sophie is oda rohan Joshhoz és rövid csókokkal húzzák az időt. Kira ott marad a pultnál és Eric megy oda hozzá és hátulról megöleli, majd hajára adott egy puszit. Kira pedig csak mosolygott. 5 perc múlva már el is indultunk az ajtóhoz a lányok pedig kikísértek minket.

 

 

*Sophie szemszöge*

 

 

Kikísértük a fiúkat majd bementünk a házba.

 

-Csokis muffint fogunk csinálni. -jelentettem ki

 

-Mert abba úgy is profi vagy és egyedül is megtudod csinálni. -kötekedett Kira

 

-Jó akkor csak én meg Lizi csináljuk a muffinokat te csinálj mást ha úgy gondolod. -jelentettem ki 

 

-Rendben. Akkor én el rendezem a ruhákat. - ezzel a mondattal fel is szaladt az emeletre

 

 

Kikészítettünk minden hozzávalót és el is kezdtük csinálni. Minden feladatot beosztottunk. Én bekevertem a tésztát Lizi pedig összedarabolt csokit, hogy majd azt is beletegyük a tésztába ha beleöntjük a formába. Félóra alatt kész is volt az első adag muffin.

Kira persze, hogy egyből leszaladt és ellopott egy muffint. Mohón fel is falta.

-Jó lett. Finom. Hajrá. Így tovább. -dícsért minket és újra felrohant.

-Hidd el már nem csinál semmit csak gépezik. -mondta nekem Lizi

-Nyugi tudom, de hát mit csináljak vele ha egyszer ilyen kötekedő? -kérdem

-Hagyd rá ő már csak ilyen. -mondta és csináltuk tovább a muffinokat


Rengeteg muffin lett körülbelül 150 darabot csináltunk a bálra, nem is biztos, hogy elég lesz, de hát már az alap anyag is elfogyott. 2-őt üt az óra és el kell indulnunk a sminkeshez. Gyorsan lefürdünk és már rohanunk is. Negyedharomra ott is vagyunk. Háromkor készen is lettünk és onnan egyenest a fodrászhoz mentünk. Negyed 5-re végeztünk is és indulhattunk haza. Fél 5 előtt 10 perccel haza is értünk így egyből öltözhettünk. Olyan hamar eltelt az idő, hogy az hihetetlen alig mentünk fel az emeletre öltözni és már csengettek a fiúk. Maguktól be is találtak.

-Hercegnőők tudjuk, hogy korán érkeztünk, de látni szeretnénk szépséges királynőinket. -kéretőztek lentről

-Rendben legyen, de csak eggyenként. -mondtuk az emeletről

-Drága egyetlen hercegnőm, szőke herceged kérésére gyere már le az ég szerelmére. -vicceskedett Austin, de hatásos volt és Lizi elindult lefele.

Egy gyönyörű fehér ruhában sétált le a lépcsőn és amint észre vettük a fiúknak is elállt a lélegzetük.

 

 

-Egyszerűen gyönyörű vagy. Beautiful. -már nem tudta Austin elmondani, hogy milyen gyönyörű is. Lizi csak nagy mosolyba tört ki és csókkal folytotta el Austin csodálkozását.

 

 

-Drága mackóm. Nem mondom, hogy szőke herceged mert nem vagyok szőke, ezért csak annyit mondok, hogy kedves herceged itt vár a lépcső alsó végébe és csak arra vár, hogy lásson téged. -kérlel Josh

 

 

Annyira aranyos volt ez a kis mondata, hogy egyből elindultam le a lépcsőn. Amint vettem észre mindegyik fiúnak nyitva maradt a szája főleg Joshnak.

 

 

Egy egyedi kicsit vaj színű ruhában sétáltam le. Ahogy láttam a fiúk reakcióját úgy láttam nekik is nagyon tetszik.

 

 





-Gyönyörű hölgyem. Már minden lány idelent sorakozik csak ön hiányzik. Esedezve kérem hadd lássam a kisasszonyt a csodás ruhában mit magára öntött és hadd induljunk. -mondta el Eric a kis monológját


Kira elpirulva lejött a lépcsőn és a mosolyrá fagyott az arcára.

Egy egyszerű, de mégis elegáns és szép ruhát öltött magára. A fiúknak is nagyon tetszett.

 

 

*Josh szemszöge*

 

 

 

Már mindenki lent volt az alsó szinten és elindultunk. 10 perc alatt oda is értünk a sulihoz. A bál elején csak páran voltunk. De egyből kiszurtam Jasont egy másik lánnyal. Undorítonak tartom amit Kirával tett, el sem hiszem, hogy ilyenre képes valaki.

Sophiet nem egyszer felkértem táncolni, de persze a másik két csajszi se maradt ülve.

Már lassan a bál közepénél tartunk az igazgató nő is tartott egy rövid beszédet. Éppen mindenki táncolt amint észre vettem, hogy a táncparketten Eric és Kira túl közel került Jasonhez és a másik lányhoz. Reménykedtem, hogy simán elmennek egymás mellett, de hát, mint mindig ez nem így lett. Jason egyből bele kötött Kirába és persze Eric megvédte. Egyik pillanatból a másikba csak azt veszem észre, hogy a két fiú megragadja egymást és a hátsó kijáraton távoznak. A két lány is utánuk megy. Senki nem figyelt fel rájuk, ez egy részt jó is.

 

 

-Ne haragudj mindjárt jövök. -mondtam Sophienak, de nem várhattam meg a válaszát.

 

 

Egyből kirohantam és ahogy gondoltam a két fiú verték egymást, mint ahogy a dobokat szokás. Egyiknek lila volt már a szeme a másiknak pedig mér vérzett az orra. Kettőjük közé ugrottam, hisz tudtam a hármunk között én vagyok az erősebb.

 

 

-Na ebből most legyen elég. -néztem Jasonre és Ericre

 

-Te meg minek avatkozol bele? -nagyoskodott Jason

 

-Ne emberkedj tudod, hogy én vagyok az erősebb és ti őszintén mért is estetek egymásnak? -érdeklődtem

 

-Nem a te ügyed. -bunkózott még mindig Jason

 

-Na jól van te most már fogd be a szád, mert elegem van belőled és a bunkós formádból. -közöltem a kis Mr.-el

 

-Muszáj volt neki megjegyzést tennie ránk és tudod, hogy milyen vagyok. -mondta Eric és egyből értettem mindent.

 

-Na jól van. Uraim. Most azonnal betoljék a képüket a táncparketre és messze elkerülik egymást. -közöltem a két kölyökkel

 

-Rendben. -nyalta meg a száját Eric

 

-És ha nem? -bunkózott még mindig Jason

 

-Ha nem akkor ugyanaz lesz, mint a legutóbbi össze csapásunkkor. -fenyegetőztem

 

-Gyere Jessica. -parancsolt a félszemű lánynak és átkarolta a nyakánál.

 

Láttam Kirán, hogy nincs jól ez nem jött épp jókor neki. Ericet is féltette, de félt oda menni. Ezért Eric csak rá nézett és Kirának egy könycsepp húllott le csillogó arcán.

 

*Kira szemszöge*

 

 

-Nem birok most már itt maradni. Haza szeretnék menni. -mondtam a fiúknak

 

-Rendben akkor haza megyek veled, te pedig menj vissza a barátnődhöz. -mondta Eric

 

-Legyen, de akkor most induljatok. -javasolta Josh

 

Josh visszament Sophiehoz, mi pedig beszáltunk a kocsiba és hazamentünk. 10 perc múlva szerencsére már nálunk is voltunk.

Én a kocsiban elaludtam, Eric pedig felvitt a szobámba.

 

*Másnap reggel*

 

Arra keltem fel, hogy az egyész házban csend van az éjjeli szekrényemen pedig egy kis cetli.......

 

 

 

 



ELŐZŐ RÉSZ:

-Kiara Wish

-Samatha Hopson

- Tiana Reyna

-Sophie Graham

-Elizabeth Hill

Kérem a lányokat, hogy fáradjanak a színpadra. Most pedig jöjjön a három fiú jelölt. 

-Eric Bennet

-Tomas Solomon

-Aaron Peterson

-Ők lennének a jelöltek és most lássuk a királyt és a királynőt. 

-A király nem más, mint Aaron Peterson. Kérlek lépj előrébb és megkapod a koronád.

-Na és most jöjjön a királynő aki nem más,mint......

 

 

 

------------------------------------------------------------------------

 

 

 

 

 

 

 10. FEJEZET

LAZULÁS

.........Samatha Hopson! 

-Nagyon gratulálunk nekik! 

És kivetítették külön-külön a képüket:

Aaron Peterson

Samatha Hopson

Nagyon aranyosak együtt nem is értem, hogy még miért nincsenek kapcsolatba. Dehát nem az én dolgom, ők tudják.

Elkezdték az "első" táncot.
Nagyon sok lassú szám volt. Amin szinte mindenki táncolt, még a tanárok is.
Sokat beszélgettünk a volt osztálytársakkal is és a tanárokkal is.
Sophienak be kellett mutatnia Josht kedvenc tanárának.
Körül belül olyan éjfélig- fél 1-ig voltunk ott, majd a fiúk haza vittek minket még az ágyig is kézbe vittek. Nem is öltöztünk át, mert még ahoz se volt erőnk. Úgy elaludtunk, ahogy voltunk.



*Másnap reggel* *Sophie szemszöge*



Hallottam, hogy valaki járkál a házba, csak arra tudok néha felébredni. Komásan pizsamában lemegyek a földszintre. (ugyanis este volt egy kis kalandunk Joshhal)
Lizi és Kira valamiért már 11-kor fent vannak.



-Ti minek vagytok fent? -kérdeztem nyöszörögve


-Hát én fodrászhoz megyek meg még valahova. -mondta Kira


-Én pedig kávét csinálok és lazulni akarok a pezsgő fürdőben. -közölte velem Lizi


-Te minek mész fodrászhoz? Meg mi az a még valahova? -kérdeztem Kirától


-Majd megtudod. A még valahova az egy Jason féle ügyhöz tartozik, de ha haza jöttem akkor majd mindent elmesélek. -mondta Kira és kiment a teraszra


-Rendbeen. -mondtam hallkan és forgattam a szemeim, megfordultam és felmentem.


Lefürödtem az általános alap sminkemet megcsináltam és felöltöztem.
Olyan gyorsan telt az idő, hogy mire mindennel kész voltam már délután fél 1 volt.
Amint láttam Lizi chipset, colát meg mindent vitt be a nappaliba és mindent besötétített.
Egyből gondoltam, hogy filmet akar nézni, de mire ez a nagy felhajtás?


-Lizi kit hívsz még? -kérdeztem tőle


-Hát leszek én, te, Josh, Austin, Kira talán még Eric is. Ha minden rendben lesz. -mondta


-Hogy érted, hogy minden rendben lesz? Minek ment Jasonhöz? -értetlenkedtem tudni akartam mindenről


-Semmi nyugodj meg, majd Kira mindent elmond. -közölte velem Lizi


-Oké és mikor jön haza?? -nyugtatgattam magam


-Nem tudom, majd kiderül nyugodj meg. -mondogatta Lizi


-Oké...oké megnyugszok. -mondtam neki


*Eközben* *Kira szemszöge*



Elmentem Jasonhöz, hgy beszélni tudjak vele. Becsöngettem. Jason apukája nyitott ajtót.


-Jó napot Jason itthon van? -kérdeztem


-Igen itthon van. -mondta apukája és elszégyelte magát

Jason szüleivel nagyon jóba voltam. Nagyon ismertek minket Jasonnel és én is már valamennyire kitudtam a szülőket ismerni. Tudtam, ha így mondja apuja, hogy igen akkor az már jót nem jelent.
Nem gondolkoztam csak ránéztem Jason apukájára, ő is rám nézett. Elállt az ajtóból és beszaladtam. Egyenesen Jason szobájába. Beléptem és a szívem ott állt meg. A könnyeim csak úgy elkezdtek hullani. Jason is nagyon meglepődött, ahogy láttam rajta. Nem is csodálom. De az a másik lány is igazán csak meglepődött. Megfordultam és azzal a lendülettel kirohantam az autóhoz.


-Kira várj már! Tudod, hogy nem az amire gondolsz. -kiabált és mentegetőzött


-Jason! Nem az aminek látszik? Télleg? Ekkora hülyének nézel? Ha nem az amire én gondolok akkor mi? Akkor csak úgy véletlen simogattátok egymást és smároltatok? Csak véletlenül nem volt azon a csajon felső? Komolyan te ekkora baleknak nézel? -mondtam a magamér és szóhoz sem hagytam jutni tiszta ideg voltam. Ott helyben megtudtam volna ölni, hogy engem ekkora hülyének nézz.



-Kira! Jó igen az  aminek látszik. Nem nézlek hülyének sem baleknek. Tudod, hogy szeretlek. -mondta

Az utolsó mondata után mosolygot és átakart ölelni. Azt hitte ezzel mindent megoldott, de nem!



-Tudod mit? Engem már nem érdekelsz! Csinálj amit akarsz, ha neked ez így jó akkor legyen! -közöltem vele nyugodt hangon, mert tudtam, hogy azt utálja

Hátat fordítottam neki és beszáltam a kocsiba.
Miközben vezettem Eric hívott. Felvettem.


-Szia. -köszöntem


-Szia. Nah mi volt Jasonnel? -kérdezte


-Hát mondjuk azt, hogy elmehet a kurva barátnőjébe (az anyját nem szidom, bár nem értem, hogy hozhatot ilyen köcsög gyereket a világra). -mondtam bár az utóbbiakat magamba inkább



-Lécci gyere át és beszéljük meg oké? - biztatott


-Rendben. Nah leteszem Szia. -köszöntem el


-Szia várlak -köszönt el


Mentem még 1-2 kört a kocsival, utána megálltam a kedvenc kávézomnál. Leültem egy asztalhoz és a telefonomat kezdtem nyomogatni.

 

 

 

 

 

-Jó napot mit hozhatok? -jött oda a pincér és kérdezte

 

 

 

-A különleges kávét kérem. -mondtam

 

 

 

-Azonnal hozom. -mondta a pincér és felírta a kis jegyzet tömbébe.

 

 

 

Nagyon sokat gondolkoztam, de leginkább csak néztem ki a fejemből. Mikor megszólal a pincér.:

 

 

 

 

-Bocsánat, hogy ennyit kellett várnia. Elnézést. -sajnálkozott

 

 

 

-Igazán semmi baj. -probáltam mosolyogni

 

 

 

És letette elém a cuki kávémat.:

 

 



 

 

 

 

 

 

 

Nagyon cuki és nagyon finom volt.

Miután megittam feláltam és mentem a kocsihoz és elindultam Ericékhez. Pár perc múlva már ott is voltam. Bekopogtam.

 

 

-Szia. -köszönt Eric és megölelt.

 

 

-Szia. Nem tudnád nekem megmondani az időt? -kérdeztem tőle miközben megölelt

 

 

-Lassan 3 óra Mért? -nézett az órájára majd rám

 

 

-Úú akkor nekem mennem kell fodrászhoz meg még valahova. -mondtam neki és elkezdtem vissza fele menni az autómhoz

 

 

-Ne haragudj majd olyan fél 4 fele gyere át hozzánk mozis este lesz Sziaa -mondtam majd elköszöntem és el is mentem

 

 

*Otthon* *Lizi szemszöge*

 

Már mindennel kész voltunk szinte már negyed 4-et ütöt az óra a fiúk és lassacskán megérkeztek.

Kira még sehol nem volt azt mondta, hogy körülbelül fél 4-re itthon van, de még sehol.

De ebben a pillanatban meg hallotam az autót, ahogy leáll.

 

 

-Nah megjött Kira. -mondtam mindenkinek

 

 

-Oké. -mondták egyszerre a fiúk és nézték tovább a DVD-et

 

 

-Mindjárt lent leszek és kikérdezem. -mondta fentről Sophie

 

 

-Jó, de ne rohand le azonnal szegény lányt. -mosolyogtam

 

 

-Oké. oké. -mondta lejtett hangnemben Sophie

 

Amint kinéztem láttam, hogy Kira leült a szokásos helyére.

 

 

 

 

 

 

 

Kimentem hozzá. Leültem mellé és átöleltem, de csak óvatossan, hogy hozzá ne érjek a derekához.

 

 

 

-Mi bánt? -kérdeztem

 

 

-Jason, a derekam, de amúgy teljesen jól vagyok csak kicsit félek bemenni. -panaszkodta

 

 

-Nyugi gyere. -mondtam

 

 

Majd feláltam megfogtam a kezét és húztam magammal.

 

 

 

*Sophie szemszöge*

 

 

 

Pont leértem a lépcsőnél mikor láttam, hogy Lizi és valami idegen csaj jön vele. Beléptek és szóhoz sem tudtam jutni.

 

 

 

-Kira ezt most nem mondod komolyan? -csodálkoztam és csak a számat tudtam fogni

 

A fiúk is nagyon nagyot csodálkoztak a haja láttán.

 

Kira haja:

 

 

 

 

-Ezt, hogy merted megcsinálni és mi az a fólia vagy mi a derekadnál? -kérdeztem

 

 

 

 -Kell egy kis változás. És mindjárt megmutatom csak hadd menjek fel és öltözzek át. -közölte velem és felment a szobájába. 

 

 

-Lizi te tudtál erről? -néztem rá meredt szemekkel

 

 

-Igen, de nem hittem volna, hogy meg is meri tenni. -mondta és ő pedig elsétált a fiúkhoz.

 

 

-Eric te mit szólsz ehez? -fordultam felé

 

 

-Én még így is szeretem csak még ő ne tudja meg. -kissé elpirult

 

 

-Mért ne? -értetlenkedtem

 

 

-Mert ne. Várok a megfelelő pillanatra. -magyarázta meg

 

 

Kira lejött a lépcsőn az átcserélt ruhájában:

 

 

 

 

 

-Megmutatnád végre, hogy mivan a derekaddal? -kérdeztem kicsit flegmán

 

 

 

-Tessék:

 

 

 

 

 

 

 

-Komolyan? Ez volt az a valami? -kérdeztem

 

 

 

-Igen. -mondta

 

 

 

-Jólvan. -mondtam

 

 

 

-Meddig van nyitva az a tatto szalon? -érdeklődtem

 

 

 

-Még nyugi nyitva van. -mondta Eric és Kira

 

 

-Akkor mi lenne, HA elmenénk és lenne egy hármas tattoonk. -közöltem velük

 

 

-Én benne vagyok. -mondták a csajok egyszerre és összekapaszkodtak

 

 

Nem is kellett sokat agyalnunk. Lefürödtünk, felöltöztünk és már mentünk is. 5 óra környékén lehetett mikor beestünk a szalonba és közöltük mit is szeretnénk.

Háromnegyen 6-ra készen is voltunk.:

 

 

 

 

 

Hazaértünk olyan 7 óra fele. Mindenki ki volt dőlve.

 

 

-Sajnáljuk fiúk, hogy elmaradt a film nézés, de most menjetek haza.- közöltük a fiúkkal

 

 





 -Most komolyan haza küldtök minket? -kérdezik szomorú arccal

 

 

-Ha akartok aludjatok itt. -vágta rá Lizi

 

 

-Rendben. -mondták a fiúk és már a szobánkba is vették az irányt.

 

 

Hajnalokig fent voltunk, de egy idő után már senki sem bírta. Aztán hajnalba megszólal a telefon........

ELÖZŐ RÉSZ:

Kira odaült Eric mellé az ágyra. Én Austin ölébe az író asztal székére.

Amint néztem Kiráékat nagyon meglepődtem mert összekulcsolták a kezüket és........

 ------------------------------------------------------------

9.FEJEZET

 RÉGI SULI BÁL

*Lizi szemszöge*

......Eric adott Kira ajkának csücskére egy puszit és megölelték egymást. 

-Nem jöttök el sétálni? -kérdeztem

-De elmehetünk. -mondta Austin

-Amúgy  mikor is lesz a bál? -kérdezi Eric

-Holnap 5-kor. Mér? -érdeklődtem

-Csak úgy érdeklődtem, mert már elfelejtettem és, hogy tudjuk a fiúkkal, hogy kb mikor menjünk. -magyarázta meg

-Oké. Na menjünk. -tereltem a többieket

Először elsétáltunk a közeli fagyizóhoz.: 

 

Majd a parkhoz mentünk ahol kerestünk egy jó helyett és leültünk. 

Austinnel csak egymást ízleltük. 

Kiráék pedig kergetőztek, mint a három évesek, de nagyon aranyosak voltak együtt. Kicsit bele is gondoltam, hogy Kira mért pont Jasonnel van együtt mikor ő nem is foglalkozik vele. Vagy talán már nincsenek együtt? De akkor szólt volna nekünk. Nem tudom majd kiderül.

-Kicsim mi a baj? - kérdezte Austin gondolkozásom közepén

-Semmi csak kicsit gondolkoztam. -feleltem kérdésére

-Kirán? 

-Igen. -válaszoltam

-Tudom, hogy féltitek és nagyon törődtök vele. De lehet, hogy van olyan amit még nem tudtok. -mondta 

Nagy szemekkel nézek Austinra, hogy ő mit tudhat amit én nem? Mért mondja ezt így? Talán Kira nem őszinte velünk? Mit titkolhat? Majd beszélnem kell Sophieval és utána Kirával is szerintem.

-Mennyi az idő? -jött oda Eric és kérdezte miközben Kira a hátán volt 

-6. Mennyi?? 6 óra? - kérdeztem még magamtól is

-Igen. 6 óra, de csukd be a szád még bele nem repül a lágy. -viccelődött Kira

-Na akkor induljunk meg mert még a ruhákat is ki kell készíteni meg még valami vacsit is kéne főznünk. -okoskodtam 

-Oké. Akkor induljunk meg főnökasszony. -hülyéskedett Austin és rácsapott a seggemre

-Auuu. -ordítottam

-Ne nyavalyogj. -mondta majd ajkait ajkaimra tapasztotta 

Végig sétáltuk a fél várost mire hazaértünk. Láttuk, hogy Sophie és Josh már ott van mivel Josh kocsija ott áll. Bementünk a házba. Síri csend volt. Úgy gondoltuk, hogy biztos Sophie szobájába néznek filmet vagy elaludtak, ahogy ismerjük őket. Elkezdtem kutatni a hűtőben és kitalálni, hogy mit is csináljunk a csajokkal vacsira. Kiraktam a hozzávalókat és kiosztottam a feladatokat. Sophieékat még hagytuk hadd legyenek együtt.

-Na szóval pizzát fogunk csinálni és amit mondtam nektek feladatokat azokat kezdjétek el. -főnökösködtem

-És te drága aranybaba mit fogsz csinálni? -kérdezte szépséges hercegem

-Én felügyelek és intézem a ruhákat. -mondtam majd egy hosszas csókkal folytattam 

Benéztem minden szekrénybe, mert elfelejtettem ,hogy pontosan ki hova is tette a holnapi saját báli ruháját.

 

Fél óra múlva már a pizzánk is kész volt. Hát sajnos Sophieéknak csak két szelet maradt mivel a fiúk amint észre vettük nagyon éhesek voltak. Ki jöttek Sopieék a szobából kicsit komásan. 

-Mi ez? Csak nem pizzát csináltatok? -érdeklődött

-Háát. De. -felelt Kira

-Ugye nekünk és hagytatok? -kérdezte felhúzott szemöldökkel 

-Aha. Tessék. -nyújtotta Eric nekik a tányért

-Két szeletet mertetek hagyni? -kezdett kiakadni Sophie

-Ha nem kell visszaadhatod. -vigyorgott Eric

-Ez már az enyém... Miénk. -húzta el Eric kezétől a tányért és bementek a nappaliba

Éppen Madagaszkár pingvinjei ment a tv-ben. Azt kezdték el nézni.Lassan már 11 lesz ezért a srácokat hazaküldtük és mi is kifeküdtünk. 

*Másnap reggel* *Kira szemszöge*

Reggel nagyon fáradtak voltunk, de muszáj volt felkelnünk, mert még kaját is kellene csinálnunk vagy rendelünk. Bár finomabb, ha mi csináljuk. Meg még olyan fél 3-kor el is kéne menünk a kozmetikushoz a smink miatt. Utána a fodrászhoz. Majd olyan háromnegyed fele pedig jönnek értünk a fiúk. Gyorsan összedobtam egy húslevest ebédnek. Szóltam a lányoknak, hogy jöjjenek le és addig gyorsan meg is terítek.

-Finom lett. -dicsértek meg

-Köszönöm. 

-Amúgy mi van közted és Jason illetve közted és Eric közt? -érdeklődött Lizi

-Háát ez bonyolult. Mért? -kérdeztem vissza

-Csak azért mert tegnap láttam egy-két dolgot. -jelentette ki

-Az egy dolog. Majd ma minden kiderül számotokra is. -közöltem velük 

Majd felálltam  és elvittem a mosogatógéphez a koszos tányért. Bementem a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Vártam 3 üzenetet is. Megnyitottam az e-maileket, de berontottak hozzám a lányok. 

-Na jó, ha most nem mondod el, hogy mi van akkor nem tudom mit csinálok. -fenyegetőzött Sophie

-De semmi nincsen, majd este mindent megtudtok. Még én se tudom mi van. Jason nem keres és Erickel megint nagyon jóba lettem és ezt nem akarom elrontani ennyi az egész. De fel kéne  öltöznünk, mert nem éppen pizsamában kéne oda menünk a kozmetikushoz. -magyaráztam, majd tereltem a témát. 

-Oké. Erről még beszélünk később. Nem úszod meg ennyivel. -mondta Sophie és elkezdett kifele menni Lizivel a szobámból.

Gyorsan kikutattam a ruhámat:

Sophie gyorsan magára kapta ezt: 

 

Lizi pedig ezt: 

 

 

 El is indultunk a kozmetikushoz, de Sophie gyorsan visszaszaladt mert bent felejtette a kocsi kulcsot és a pénztárcáját. Szerencsére pontban 3-ra odatudtunk érni.

Lizivel kezdték a sminkelést.

Ez lett a végeredmény:

 

 Utána jött Sophie csak ő magyarázta, hogy mi az elképzelése. Mikor Sophie a magyarázta közepénél volt. Megszólalt a kozmetikus.

-Nyugodjon meg nem vagyok akkora hülye, mint ahogy azt ön képzeli és hagyja rám a sminket. -mondta a kozmetikus.

Többet nem is szólt egy szót se Sophie amíg be nem fejezték a sminkjét.:

Ez lenne csak kövek nélkül

Utána én jöttem. Az én sminkemmel viszonylag gyorsan végeztek.:

 

Szinte rohantunk a kozmetikustól a fodrászig, hogy pici késéssel, de oda érjünk. Ez sikerült is. Szerencsére csak 5 percet késtünk. Neki is álltak, hogy megcsinálják a hajunkat. Fél óra alatt meg is voltunk. Már csak arra kellett figyelnünk, hogy így is maradjon. Hazaértünk és már fél 4 volt. Nagyon gyorsan ment az idő. 

El is kezdtünk öltözni, hogy mire ideérnek a fiúk már minden meglegyen. 

 Pontosan érkeztek a fiúk és háromnegyed 5-re itt is voltak. Be jöttek a nyitott ajtókon. Austin felszólt az emeletre.:

-Drága egyetlenem. Hercegnőm. Gyere le. -mondta 

Majd mikor meglátta Lizit a bálra szánt ruhájában el állt a szava.: 

 

-Nagyon gyönyörű vagy ugye tudod? bókolt Austin Lizinek 

 

 -Ne túlozz azért. -mondta Lizi elpirulva és le smárolta Austint

-És az én egyetlen, drága kedvesem hol marad? -kiabált fel Josh 

-Jövők nyugodj meg. -mondta Sophie miközben jött le a lépcsőn

Oda állt Josh elé, de Josh egy szót sem tudott szólni csak annyit hogy:

-GYÖNYÖRŰ VAGY! 

 -Tetszik ez a ruha?:

 

-Persze, hogy tetszik. Káprázatos vagy benne. -dicsérte még jobban Josh

 -DE KIRÁT MÉG MINDIG NEM LÁTOM. -ordíbált teljes hangerővel fel Eric

-Muszáj lejönnöm? -kérdeztem fentről 

-Kira, ha nem jössz le lerángatunk Sophieval. -közölte velem Lizi

-Na mutasd már meg a ruhád. -biztatott Sophie 

-Tessék. Hogy tetszik? -kérdeztem kicsit elpirulva

Ruhám

 

 

 

 

 

 

-Nagyon csinos vagy. -dicsért meg Eric

Észre vettem, hogy ajkai közelednek, de nem akartam, hogy Liziék még tudjanak valamiről. Ezért egy arcra puszira sikeredett.Eric kicsit meglepődött, de nem szólt semmit. Elindultunk a kocsikhoz. Beszálltunk. 20 percen belül ott is voltunk a régi sulinknál. Kiszálltunk és mindenki kézen fogva bement. Köszöntünk a tanároknak. Puncsot ittunk. A fiúk felkértek minket táncolni. Nem is hagytak leülni.

Nagyon jól szórakoztunk. Egy lassú szám következett. 

Én és Eric szinte a táncparkett közepén álltunk mikor a szám vége felett ajkaink összetalálkozott. Hosszas harcot vívtak nyelveink.

Mikor az igazgatónőnk beleszólt a mikrofonba.

-Kedves elballagott diákjaink! Az elballagásotok alkalmából rendeztük ezt a bált és megkértelek titeket, hogy válasszatok bálkirályt és királynőt. A szavazatokat összeszámoltuk és már a végeredmény is megérkezett. Eme borítékban van a két név.

 Na és most először is lássuk a jelölteket.:

-Kiara Wish

-Samatha Hopson

- Tiana Reyna

-Sophie Graham

-Elizabeth Hill

Kérem a lányokat, hogy fáradjanak a színpadra. Most pedig jöjjön a három fiú jelölt. 

-Eric Bennet

-Tomas Solomon

-Aaron Peterson

-Ők lennének a jelöltek és most lássuk a királyt és a királynőt. 

-A király nem más, mint Aaron Peterson. Kérlek lépj előrébb és megkapod a koronád.

-Na és most jöjjön a királynő aki nem más,mint......